Egy ideje igyekszem minden nap egy kis időt legalább a szabadban tölteni. Ha nem érek rá sokáig elkóborolni, legalább egy fél órára kiülök a Millenárisra, a most épp száraz,
kaviccsal teli betongyűrűk egyikére. Azt vettem észre, hogy minden nap másfajta formájú, színű, mintázatú kövek kerülnek elém és vonják magukra a figyelmemet. Vannak lapos(köves) napok, vannak négyszögletes napok, és volt már gömbölyű nap is. Ma foltos, szines, erezett kövekre lettem figyelmes. Szépek voltak...kézbe vettem, magam mellé tettem amíg olvastam, néha meg-megsimogattam őket. Rendszerint magammal hozok néhányat. Észrevettem, szépnek találtam, felvettem, megsimogattam, így az az érzésem, hogy közeli kapcsolatba kerültem velük, ...láthatatlan szálak nőttek közénk és innentől fogva, szinte élőlényként tekintek rájuk. Személyiségüket, az energiáikat meghatározza a formájuk és szinük...már csak el kellene neveznem őket:) Vajon hol születtek? Min mehettek keresztül, míg ilyenekké formálódtak? Más kéz is simogatta-e meg már őket? Szereztek-e már másnak is ilyen örömet? 
Mitől függhet, mire figyelünk fel, mit látunk szépnek egy adott napon? Tőlünk függ-e, hogy mit találunk vonzónak pont akkor, pont ott? Valóban kapcsolódás-e, vagy csupán illúzió, hogy kapcsolatba kerültünk? Lehet-e érzelemmel közelíteni egy kőhöz, az anyagi világban megnyilvánult energiához? Feltételez ez a kapcsolat viszonosságot élő és élettelen létező között?
