Irracionális találkozás (a mosodában)

Az utolsó szárított adagért ment be a SpeedQueen-be.. Szórakozottnak tűnő, mosolygós bölcsészlány helyezkedett épp törökülésbe az irtó kemény műanyagszéken, maga mellé helyezte a falmászó cipőjét...s miközben valamit olvasott, néha hangosan fel-felkacagott.
 
Az egyetlen forgó mosógép már csak 1 percet mutatott...Odatette az egyik kosarat neki...
– Ebbe könnyebb kiszedni - mondta.
– El kell áruljak valamit. - suttogta huncutul a hosszúhajú lány. - Én nem mosok. Csak olvasni jöttem. Olyan jó illat volt. Ez jó hely lesz - gondoltam. Elszöktem a munkából és most ezt a verseskötetet olvasom, amit attól a fiútól kaptam, aki tetszik nekem. Fura lány vagyok?
– Igen:) De gondolj bele,- mi lenne a világunkkal a furák nélkül?
– Szép színesek a ruhák, amiket mosott...és...pont olyan a haja színe, mint a felirat, ...felolvashatom az egyik verset Önnek?
– Perszehogy. Hallgatlak.- válaszolta az idősebb nő.
– A címe: Irracionális találkozás egy nővel...

Szabad vers volt,-  a fel-fel, majd el-eltűnő asszony(ok)ról.. és az általuk, vagy hiányuk által ébresztett gondolatmagokról és gerjesztett érzelemhullámokról...
Talán meg sem történt. -  volt az utolsó mondata.

Aztán Zsuzsi - aki a lakásában megnyilvánult Viktória vízesés nyomait jött eltüntetni,- dolga végeztével elköszönt Zsófitól, - akinek a neve, – szerinte nem elég ritka, – elbúcsúztak egymástól. Talán mindketten bízva abban, találkoznak még valamikor, valahol...